Prólogus

Reggel szokás szerint 8 órakor csöngött az ébresztőm. Most sem volt másképpen, mint ráütöttem egyet kikapcsolás jeleként. Kikúsztam az ágyból és elhúztam a függönyt, égette a szememet a hirtelen fényáradat. Pedig még csak nem is sütött a nap. Elindultam a konyha felé, hogy reggelit csináljak. Amióta jelentkeztem az X-faktorba azóta indult be anyuék ingatlan irodája, így folyton csak utazgatnak és sosem látom őket. Hetente egyszer talán, de csak pár órára. Persze a bátyáim sem érnek rá. Eléggé mondhatni elfoglalt család vagyunk. A két 20 éves bátyám egy pékséget vezetnek, ami nekem tök jó, mert kapok ingyen sütit. Elő vettem egy tálkát és öntöttem bele müzlit. Közben elővettem a tejet is jól meglocsoltam, hogy már ki is ömlött belőle. Igen, ilyen az én formám. Leültem és megettem a reggelit. Annyira boldog vagyok, hogy nem kell iskolába járnom, így legalább 1 órával tovább aludhatok. Az X-faktor abba is jó volt, igaz nem nyertem meg de egy menedzsment leszerzőtette engem, hogy én még sokra vihettem. Amikor 4. helyezettként kiestem teljesen összetörtem. Nem lehetett ennyi, mondtam magamban nem akarok megint a szürke világomban élni. Énekelni akarok. Véget ért az X-faktor elmentünk egy 2 hetes turnéra. Nagyon élveztem egyszerűen király volt. Azon a  héten azt hiszem szerda lehetett mikor kopogtattak. Egy egész stáb volt. Így hát Jake Stew lett a menedzserem. Nagyon jó fej és tudja, hogy mi kell hogy híres legyek. Igaz nagyon kemény szokott lenni a hangpróbán de mindig mondja, : - A te érdekedben, én tudom, hogy mi a jó neked. És ez kell. Általában mindig ezt mondja, főleg akkor amikor olyan ruhát kell felvennem egy kibeszélő show-ba, hogy az valami borzasztó. De, én nem öltözök pláza cicának. Igen szerettem a torna csukát szoktam melegítőben sétálni, és akkor mi van?! Én ez vagyok, fogadjanak el így. Imádom amikor ezzel csesztet Jake. Jó, azért én is szerettem a csajos ruhákat, nem vagyok valami fiúsan öltözködő. Sem stréber, hanem egy átlagos lány akinek valóra vált az álma- ez a tökéletes szó rá. Gondolat menetemet a telefon zavarta meg, valaki hívott. Jake- ez volt rá írva.

- Szia Jake! - szólaltam bele.

- Szia Stella, na szóval nem kertelek a mai hangpróba lefújva, el kell mennem egy ügynökséghez aztán egy tárgyalást is el kell végeznem - nem hagytam, hogy befejezze, mert tudtam az vagy fél óra mire elmondja. -Szóval ma szabadnapom van? - kérdeztem ugrándozva.

-Igen, viszont holnap gyere szokásos időre. - mondta Jake.

- Rendben, persze, köszi!! - mondtam vidáman.

-Szia! -Szia! - elköszöntünk egymástól.

Remek egy szabadnapom van végre! Majd kirobbantam örömömből, mikor rájöttem arra, hogy egyáltalán mit csináljak?! Úgy döntöttem, hogy vissza alszok. A müzlis tálat bedobtam a mosogatóba, és föl mentem a szobámba. Először is gyorsan elővettem a laptopomat. Megnéztem a twiterremet. Már több mint 2 millió Steller-em van, vagyis rajongóm. Ez olyan csúcs! Olyan kedvesek a rajongók. Lassan fél éve vagyok fenn, az úgy mond hírességek közt. Csináltunk is már 1 videó klipet ami igazából az X-faktorról szólt. Egy pörgős szám volt, nagyon imádtam. Ki írtam twiterre:

- Köszönöm nektek skacok, már 2 millió követőm van!! xx

Írtam még egyet pár perc múlva.

- Na kikapott szabadnapot ma? Jake nem ér rá szóval nekem van egy szabadnapom. Juhéé :D - pötyögtem be a tweetemet. Kaptam is már rá pár üzenetet, viszont nem volt kedvem megnézni, aludni akartam. Odébb tettem a laptopot és már el is aludtam.

***

Csöngettek. Ásítottam egy nagyot, rá néztem az órára és 14 óra volt. Remek elalszom az egész szabadnapomat. Viszont sejtettem ki volt az, de vajon honnan tudta, hogy itthon vagyok? Levánszorogtam és kinyitottam az ajtót. Réka egyből rám ugrott. Tudtam, hogy ő az. - Szia! - köszöntem boldogan.

- Rég találkoztunk, az egy dolog, hogy mindennap beszélünk telón. - mondtam vidáman és közben be mentünk a lakásba.

-De honnan tudtad, hogy szabadnapom van? - kérdeztem kíváncsian.

- Hát, nem te tweetelted ki úgy 8 óra körül? Vagy nem te voltál? - kérdezte és közben elnevette a végét.

-Ja, tényleg.- mondtam, mint egy hülye.

- És mit csináltatok ma? - kérdeztem.

-Nagyon unalmas volt. Beszéltünk még a mai és az elmúlt napokról, hogy mi is történt velünk. Főztem egy finom ebédnek valót. Meg is ettük Rékával, közben nagyon sokat hülyéskedtünk. 15 óra lehetett kb. Rájöttem, hogy el kéne mennünk a bátyáimhoz.

- Réka, elmegyünk Drake-hez és David-hoz?? - kérdeztem.

- De, elmehetünk. Bírom a tesóidat, nagyon jó fejek. De azért átöltözöl, ugye? - viccelődött.

- Nem, majd ebbe a szép kis köntös izébe fogok menni.- nevettem el magamat. - Az elég vicces lenne, holnap pedig a címlapokon látnám : " Stella, aki pizsamában ment ki az utcában! " - macska körmöztem. Hát, elnevettük magunkat, nagyon vicces lenne.

- 15 perc és kész leszek. -mondtam.

Megmostam az arcomat, tettem rá egy kis sminket, ami igazából szempillaspirálból és szemtusból állt. Felvettem a kedvenc Leggingemet, ami zöld és kék mintás volt. Egy mintás trikót, és végezettül egy narancs topánkát. Megfésülködtem, most nem göndörítettem be, semmit sem csináltam a félhosszú ombre hajammal. Pont jókor jött be Réka, mert készen voltam.

-Készen vagyok! - ordítottam neki, pedig itt volt 1 méterre. De szerettem ezt csinálni, hülyülni.

-Látom! - ő is ordított. A vége ennek csak az lett, hogy bele estem az ágyamban és sírásig nevettem magamat. Aztán nagy nehezen abbahagytam és rámosolyogtam Rékára, hogy indulhatunk. Fogtunk egy taxit, és meg mondtam a pontos címet. Nem volt több, mint 15 perc és ott is voltunk. Kiszálltunk, megköszöntem a taxi sofőrnek a fuvart, és oda adtam a pénzt neki. Adtam borravalót is, hisz megtehettem a kicsit túlköltekezést. Kinyitottuk az ajtót, és köszöntünk azonnal megláttam a két tesómat.

-Sziasztok! - szaladtam oda, és megöleltem mind a kettőjüket. - Jó látni titeket! -mondtam boldogan, hisz rég láttam őket.

-Szia húgi! Na, hogy hogy itt vagy? - kérdeztem Drake.

-Utálom, ha így szólítasz, tudod jól. Gondoltam benézzünk, mert látni akartalak titeket.-mosolyogtam továbbra is.

- De hisz az vagy húgi! - jött David is . - Na kértek valami sütit? - kérdezte. Imádom ha megkérdezi ezt, még szép, hogy kell. Isteni sütiket készítenek.

-Igen! - ordítottam megint.

-Oké, akkor hozzunk, várj.- mondták mindketten és eltűntek.

- Komolyan néha nem ijesztő, hogy egyszerre mondanak mindent? - kérdeztem komolyan Rékától.

- De az is, de hisz ikrek az nem csoda, szerintem...

-Jó, igaz. - ez ám értelmes beszélgetés volt tőlünk. Visszajöttek az én ikertestvéreim és hozták is az édességet. -Köszi! - mondtam és nyomtam egy puszit az arcukra.

Kevesebb, mint 10 perc múlva el is indultunk haza. Megint fogtunk egy taxit, és már otthon is voltunk.

-Arra gondoltam elmehetnénk egy étterembe. - hoztam fel egy ötletet.

- Remek ötlet! Amúgy is éhes vagyok! Ajj, de megint te fizetnél, ugye?

- Igen, én fizetnék, mint mindig. Tudod, hogy ez nekem nem gond. - biztattam.

- Jól van.- és megöleltük egymást.

- Na, szóval milyen étterembe menjünk, előkelő vagy egy Nando's ?? - kérdeztem, mondjuk tudom, hogy melyiket válassza de mindig megkérdezzem a vicc kedvéért.

-Ajj, Stella. Tudod, te hogy melyikre gondolok! - mondta komolyan.

-Jól van, na akkor induljunk.

Megérkeztünk egyik kedvenc éttermembe a Nando's-ba. Igazából nem tudom mi annyira jó ebben az étteremben. Talán a csirkéjük. Az a kedvencem. Rendeltünk magunknak, közben beszélgettünk gyorsan eltelt az idő. Aztán, csak azt vettem észre, hogy egy csapat nálam idősebb lányok ide jönnek és csak mosolyognak rám. Fura volt, vagy inkább ijesztő, nem tudtam mit akarnak.

-Szia Stella! - köszöntek egyszerre. - Nagyon szeretünk, kérhetnénk egy fényképet? - kérdezte az egyik. Annyira még nem vagyok híres, de annyira jó amikor fényképet kérnek tőlem. Olyan jó érzés, hogy szeretika  dalaimat. Amit csinálok.

- Sziasztok! Persze, örömmel csinálok képet veletek! - azzal fel is álltam.

Egy olyan 20 perc volt, és elintéztem a fényképeket autogramokat. Visszamentünk a lakásba. Azon gondolkoztam tarthatnék egy twit-camot Rékával. Mindig együtt hülyéskedünk, szóval miért ne?! Sokkal bulisabb két emberrel csinálni, mint egy magad.

- Twit-cam, Réka be ne vagy? Úgy is csináltuk már többször, és még csak 20 óra. -mondtam az érveket.

- Hát, nem is tudom,még tanulnom is kellene. Na, jó legyen.

-Éljen! Köszi! - mondtam neki. - Na ki írom twiterre, hogy tegyenek fel kérdéseket.

- Hello skacok! Ma egy csajos nap volt Rékával, így hát estére tervezünk egy camot. Kérdezzetek minket!- írtam ki. 20 perc múlva már készen álltunk elültünk az ágyamra, és mehetett is. Köszöntük a szokásos módon: Hello, én vagyok Stella, és én pedig Réka. Únd ez a twit-camunk! Igen, nagyon hatásos kis szöveg. Válaszoltunk sok rajongó kérdéseire, és hülyültünk sokat. Aki nem ismer engem azt hinné, hogy hülyék vagyunk, viszont aki ismer az tudja, hogy még hülyébbek vagyunk. Mit vártok két 16 éves lánytól, hülyék vagyunk és kész. Már esteledett, kint nagyon sötét volt, befejeztük a camot, és el is ment Réka. Milyen rossz neki még tanulnia kell nekem meg ne. Mázlistának, érzem magamat, mert azt csinálom amit szerettek. Nem vacsoráztam hanem egyből mentem aludni.