-Szia Jake! Már várom a felvételt. - mondtam lelkesen
-Szia Stella! Örülök mindig, hogy ennyire lelkes vagy! - mondta és közben átmentünk a stúdióba. Már vártak ránk a többiek, ott volt a hangmérnök a többieket igazából nem nagyon ismertem de ez nem nagyon érdekelt. Csak énekelni akartam. Megmutatni mire vagyok képes. Egyszerűen imádom ezt az egészet, hogy azt csinálhatom amit szeretek. Ez felfoghatatlan érzés.- Na, mehet? - kérdeztem izgatottan.
- Igen, akkor menjen. Ne feledd, legyen benne erő. - mondta, én közben felvettem a fejhallgatómat (?) Meghallottam az első gitár húrt. Alig vártam, hogy végre bele kezdhessek soraimba.
~ Love has always made a fool of me
I was young and he was wild and free
Said he’d be the one to help me see ~
Minden erőmet beleadtam, amit csak tudtam. Minden egyes sor után úgy éreztem, hogy egyre jobb és jobb leszek. Élveztem. Egyszerűen felül múlhatatlan érzés, mikor eléneklem a következő slágeremet. Igaz, ez csak a második dalom, de akkor is fantasztikus. Levettem az egyik fülest, hogy halljam a hangomat is. Így könnyebb énekelni, hogy tudod milyen a hangod.Amint végeztem az utolsó soromat, meg hallottam az utolsó akkordokat is. Jake-re néztem, hogy milyen lett. Jake tapsolt aztán a többiek is. Mondott valamit, de én nem értettem. Végül megkérdeztem őket, hogy: - Na, milyen lett? Megdicsértek, hogy fantasztikus voltam és milyen átéléssel énekeltem. Örültem, hogy elég jó lett nekik, mert szerintem is jó lett. A debütáló albumomra -ami hihetetlen, hogy már albumom lesz - felvettünk még 3 dalt. A két dal az átdolgozás volt, amit még az X-faktorba énekeltem. Egy pedig egy saját, kicsit pop-rockos dal volt. Imádtam mindegyiket, ha a rajongók kérdeznének, hogy melyik a kedvenc dalom az albumról én nem tudnák dönteni. Inspirálóak a dalok, komolyan. Jake mondta, hogy ebéd szünet van. Végre, már éhes voltam. Ezért le is mentem a büféshez, most valahogy nem volt kedvem elmenni egy kajáldában. Az túl messze volt, most csak ülni akartam a pihe-puha bőr kanapén. Gyorsan vettem két hamburgert és egy kólát. Szaladtam a lift után, hogy utol érjem. Nem volt igazán jó ötlet hisz kaja volt a kezemben, de ez most nem nagyon izgatott. Pont csukódott volna be az ajtó, de egy szőke srác kinyitotta nekem. Huh, megúsztam a várakozást, na és az ebédem is megmenekült.
- Ja köszi, hogy kinyitottad a lift ajtót. - kifújtam a levegőt.
- Ugyan nincs mit. - mosolyogva mondta. -Tudom, milyen érzés ha pont az orrodra csapják és meg kell várnod míg fel megy a huszadik emeletre aztán vissza. És arra már egy csomó ember itt van.
- Áhh, tudom az milyen érzés, amilyen szerencsés vagyok velem mindig ez történik. - nevettem el magam az utolsó szavakra. Mosolya elképesztően cuki volt. Bár sokkal idősebb volt nálam olyan 20 éves lehetett talán.
-Ja, amúgy hanyadik emeletre mész? - kérdeztem.
- Ohh, itt állunk vagy két perce és nem mentünk fel. Hopsz. A tizedikre. - mondta
- Én is. -mondtam vidáman.
Láttam a srác is kaját vett. mondjuk sokkal többet mint én vagy 4 hamburger volt nála. Kiszálltunk és ellenkező irányba elindultunk. Visszanéztem a srácra és küldtem egy mosolyt. Bementem a stúdióba és pihentem. Már lassan a fél szendvicsnél tartottam amikor ismerős hang illetve zenét hallottam. Nem tudom ki vagy kik voltak de nagyon ismerős volt. Ezért el is indultam a hangok irányában. Magabiztosan lépkedtem és egyre csak világosabbá vált, hogy ez nem egy hanem több srác hangja. Nevetgéltek, azután elkezdték végre -azt hiszem - a munkát. Bele kezdett az egyik srác a soraiba aztán váltotta át a másik és így folytatódott. Nagyon tetszett a dal, pörgős volt pont az én stílusom volt. Amint láttam, hogy az én stúdiómból vagyis a 206. teremből jött egyből felfigyeltem. Vajon kik lehetnek azok, és miért pont az én stúdiómba kell felvenni a dalukat? Benyitottam szerencsére senki sem figyelt fel rám. Tovább léptem pár lépést, hogy tisztán lássam őket. 5 srác volt. De az egyik ismerős volt a liftes srác volt. Ő is énekel? Tudtam, hogy ismerős a hangja. Véget ért a dal, mind az öten egyszerre kérdezték, na jó lett? Stáb mondta, hogy jó lett. Csak egy kérdésem lenne Jake felé, csak egy. Mi a fenét keresnek ezek a srácok itt, És miért veszik fel -gondolom- az új dalukat? Hirtelen féltékeny lettem, de fogalmam sincs, hogy mire. Gyorsan el hessegettem ezeket a gondolatokat. Ki jött az öt srác, a stáb bemutatta őket, hogy kik. Ők a One Direction és az új dalukat veszik most fel. - És miért pont ebbe a stúdióba? - kérdeztem kíváncsian.
- Paul, a menedzserünk most nem ér rá. És itt kell felvennünk, a menedzsmentünk mondta. - mondta a szöszi srác.
- Áh, értem. Az csúcs. - mosolyogtam. - Ja én Stella vagyok amúgy. - mutatkoztam be.
- Harry. -mondta a göndör hajú srác, akin jó sok tetoválás ékesíti a testét.
A többiek is bemutatkoztak, rá jöttem, hogy Niall-nek hívják a liftes fiút. De jó én elneveztem magamba őt. Azután eszembe jutottak a dalaik a One Thing -től a One Way Or Another -ig. Tudtam már kik ők. Kedveltem a zenéiket. Nagyon pörgős, és rádaásul aranyosak is. Olyan 10-15 percet még beszélgettünk és megismertem aránylag a srácokat. Nagyon rendesek és arany szívük van. Viszont megéheztem, ezt a hasam korgása jelezte is. Arra eszméltem fel, hogy eltűntek mellőlem a fiúk. Ezzel most nem törődtem és inkább mentem enni. Gyorsan lementem és fölhoztam megint a legegészségesebb kaját, amikor rájöttem hogy az előző adag kaját sem ettem meg. Hát igen ez az én formám. Mindegy. Majd megeszem max később, vagy a kukába landol. Leültem és bekapcsoltam a rádiót. Egy srác dúdolására lettem figyelmes. Egyre hangosabb volt és már csak azt vettem észre, hogy a szőke srác vagyis a 'liftes fiú' itt áll az ajtónál és engem néz gyönyörű szép tenger kék szempárjával.
-Szia, nem zavarok? - kérdezte és közben bejött.
-Szia megint! Ugyan miért zavarnál? Gyere be, nyugodtan. - mondtam és közben megtöröltem a számat. Niall elnevette magát, nem tudom mi volt olyan vicces, talán az, hogy úgy köszöntem, hogy 'Szia megint' , de nagyon aranyos nevetett.
- Nem akarsz leülni? - kérdeztem és közben újra bele haraptam a szendvicsembe. - Ööö, esetleg nem kérsz Hamburger-t? Nem rég vettem egy újabb adagot, de aztán rájöttem, hogy még az előzőt sem ettem meg. -nevettem el magamat.
- Hát, rendben, ne hogy kárba vesszen az étel! - mondta és közben el is vett 2 Hamburger-t.
-Igen, a kaja a legfontosabb az életbe! - nevettem el megint magamat. Olyan fél óra alatt elpusztítottuk azt a rengeteg kaját. Közben rengeteget nevettünk és megismertem az igazi Niall Horan-t. Nagyon rendes és kedves srác, na meg imád kajálni amit szint úgy én is.
Said he’d be the one to help me see ~
Minden erőmet beleadtam, amit csak tudtam. Minden egyes sor után úgy éreztem, hogy egyre jobb és jobb leszek. Élveztem. Egyszerűen felül múlhatatlan érzés, mikor eléneklem a következő slágeremet. Igaz, ez csak a második dalom, de akkor is fantasztikus. Levettem az egyik fülest, hogy halljam a hangomat is. Így könnyebb énekelni, hogy tudod milyen a hangod.Amint végeztem az utolsó soromat, meg hallottam az utolsó akkordokat is. Jake-re néztem, hogy milyen lett. Jake tapsolt aztán a többiek is. Mondott valamit, de én nem értettem. Végül megkérdeztem őket, hogy: - Na, milyen lett? Megdicsértek, hogy fantasztikus voltam és milyen átéléssel énekeltem. Örültem, hogy elég jó lett nekik, mert szerintem is jó lett. A debütáló albumomra -ami hihetetlen, hogy már albumom lesz - felvettünk még 3 dalt. A két dal az átdolgozás volt, amit még az X-faktorba énekeltem. Egy pedig egy saját, kicsit pop-rockos dal volt. Imádtam mindegyiket, ha a rajongók kérdeznének, hogy melyik a kedvenc dalom az albumról én nem tudnák dönteni. Inspirálóak a dalok, komolyan. Jake mondta, hogy ebéd szünet van. Végre, már éhes voltam. Ezért le is mentem a büféshez, most valahogy nem volt kedvem elmenni egy kajáldában. Az túl messze volt, most csak ülni akartam a pihe-puha bőr kanapén. Gyorsan vettem két hamburgert és egy kólát. Szaladtam a lift után, hogy utol érjem. Nem volt igazán jó ötlet hisz kaja volt a kezemben, de ez most nem nagyon izgatott. Pont csukódott volna be az ajtó, de egy szőke srác kinyitotta nekem. Huh, megúsztam a várakozást, na és az ebédem is megmenekült.
- Ja köszi, hogy kinyitottad a lift ajtót. - kifújtam a levegőt.
- Ugyan nincs mit. - mosolyogva mondta. -Tudom, milyen érzés ha pont az orrodra csapják és meg kell várnod míg fel megy a huszadik emeletre aztán vissza. És arra már egy csomó ember itt van.
- Áhh, tudom az milyen érzés, amilyen szerencsés vagyok velem mindig ez történik. - nevettem el magam az utolsó szavakra. Mosolya elképesztően cuki volt. Bár sokkal idősebb volt nálam olyan 20 éves lehetett talán.
-Ja, amúgy hanyadik emeletre mész? - kérdeztem.
- Ohh, itt állunk vagy két perce és nem mentünk fel. Hopsz. A tizedikre. - mondta
- Én is. -mondtam vidáman.
Láttam a srác is kaját vett. mondjuk sokkal többet mint én vagy 4 hamburger volt nála. Kiszálltunk és ellenkező irányba elindultunk. Visszanéztem a srácra és küldtem egy mosolyt. Bementem a stúdióba és pihentem. Már lassan a fél szendvicsnél tartottam amikor ismerős hang illetve zenét hallottam. Nem tudom ki vagy kik voltak de nagyon ismerős volt. Ezért el is indultam a hangok irányában. Magabiztosan lépkedtem és egyre csak világosabbá vált, hogy ez nem egy hanem több srác hangja. Nevetgéltek, azután elkezdték végre -azt hiszem - a munkát. Bele kezdett az egyik srác a soraiba aztán váltotta át a másik és így folytatódott. Nagyon tetszett a dal, pörgős volt pont az én stílusom volt. Amint láttam, hogy az én stúdiómból vagyis a 206. teremből jött egyből felfigyeltem. Vajon kik lehetnek azok, és miért pont az én stúdiómba kell felvenni a dalukat? Benyitottam szerencsére senki sem figyelt fel rám. Tovább léptem pár lépést, hogy tisztán lássam őket. 5 srác volt. De az egyik ismerős volt a liftes srác volt. Ő is énekel? Tudtam, hogy ismerős a hangja. Véget ért a dal, mind az öten egyszerre kérdezték, na jó lett? Stáb mondta, hogy jó lett. Csak egy kérdésem lenne Jake felé, csak egy. Mi a fenét keresnek ezek a srácok itt, És miért veszik fel -gondolom- az új dalukat? Hirtelen féltékeny lettem, de fogalmam sincs, hogy mire. Gyorsan el hessegettem ezeket a gondolatokat. Ki jött az öt srác, a stáb bemutatta őket, hogy kik. Ők a One Direction és az új dalukat veszik most fel. - És miért pont ebbe a stúdióba? - kérdeztem kíváncsian.- Paul, a menedzserünk most nem ér rá. És itt kell felvennünk, a menedzsmentünk mondta. - mondta a szöszi srác.
- Áh, értem. Az csúcs. - mosolyogtam. - Ja én Stella vagyok amúgy. - mutatkoztam be.
- Harry. -mondta a göndör hajú srác, akin jó sok tetoválás ékesíti a testét.
A többiek is bemutatkoztak, rá jöttem, hogy Niall-nek hívják a liftes fiút. De jó én elneveztem magamba őt. Azután eszembe jutottak a dalaik a One Thing -től a One Way Or Another -ig. Tudtam már kik ők. Kedveltem a zenéiket. Nagyon pörgős, és rádaásul aranyosak is. Olyan 10-15 percet még beszélgettünk és megismertem aránylag a srácokat. Nagyon rendesek és arany szívük van. Viszont megéheztem, ezt a hasam korgása jelezte is. Arra eszméltem fel, hogy eltűntek mellőlem a fiúk. Ezzel most nem törődtem és inkább mentem enni. Gyorsan lementem és fölhoztam megint a legegészségesebb kaját, amikor rájöttem hogy az előző adag kaját sem ettem meg. Hát igen ez az én formám. Mindegy. Majd megeszem max később, vagy a kukába landol. Leültem és bekapcsoltam a rádiót. Egy srác dúdolására lettem figyelmes. Egyre hangosabb volt és már csak azt vettem észre, hogy a szőke srác vagyis a 'liftes fiú' itt áll az ajtónál és engem néz gyönyörű szép tenger kék szempárjával.
-Szia, nem zavarok? - kérdezte és közben bejött.
-Szia megint! Ugyan miért zavarnál? Gyere be, nyugodtan. - mondtam és közben megtöröltem a számat. Niall elnevette magát, nem tudom mi volt olyan vicces, talán az, hogy úgy köszöntem, hogy 'Szia megint' , de nagyon aranyos nevetett.
- Nem akarsz leülni? - kérdeztem és közben újra bele haraptam a szendvicsembe. - Ööö, esetleg nem kérsz Hamburger-t? Nem rég vettem egy újabb adagot, de aztán rájöttem, hogy még az előzőt sem ettem meg. -nevettem el magamat.
- Hát, rendben, ne hogy kárba vesszen az étel! - mondta és közben el is vett 2 Hamburger-t.
-Igen, a kaja a legfontosabb az életbe! - nevettem el megint magamat. Olyan fél óra alatt elpusztítottuk azt a rengeteg kaját. Közben rengeteget nevettünk és megismertem az igazi Niall Horan-t. Nagyon rendes és kedves srác, na meg imád kajálni amit szint úgy én is.
ez jó volt!
VálaszTörléskövetkezőt!
VálaszTörlés