~ HELYZET JELENTÉS

Sziasztok Manók!!!
Mivel hamarosan elkezdődik az iskola és sok dolgunk lesz majd a tanulás miatt.
Ezért bejelentjük, hogy csak hetente lesznek itt is részek.
Sajnáljuk, de megpróbálunk minden tőlünk telhetőt, hogy hamarabb tudjuk hozni a részeket!
És bevezettük, hogy két komi és két tetszik után lesz csak rész.
Úgyhogy ne feledjétek ezeket, ahhoz hogy újabb részek jöjjenek ki.

Puszi : Emilith és Törpi

1.rész ~ A próba

Kialudva ébredtem fel. Ránéztem az órára és rájöttem még van félórám. Felnéztem twiterre bekövettem pár embert, nézegettem az üzeneteket aztán kiléptem. Gyorsan elkészültem, hosszú farmer nadrágot és egy laza topot vettem fel, mert azért mindenki tudja milyen az időjárás Londonba. Főleg, mert május van. Félóra múlva már a stúdióban voltam, hogy fel vegyük a második dalomat a Runaways-t. Bementem a saját termemben aminek a 206.-os szám volt ráírva. Leültem a narancs színű bőrkanapéra, imádtam a színét. Olyan vidám volt, ezért is a kedvenc színem. Kopogást hallottam aztán nyílt is ki az ajtó.
-Szia Jake! Már várom a felvételt. - mondtam lelkesen
-Szia Stella! Örülök mindig, hogy ennyire lelkes vagy! - mondta és közben átmentünk a stúdióba. Már vártak ránk a többiek, ott volt a hangmérnök a többieket igazából nem nagyon ismertem de ez nem nagyon érdekelt. Csak énekelni akartam. Megmutatni mire vagyok képes. Egyszerűen imádom ezt az egészet, hogy azt csinálhatom amit szeretek. Ez felfoghatatlan érzés.
- Na, mehet? - kérdeztem izgatottan.
- Igen, akkor menjen. Ne feledd, legyen benne erő. - mondta, én közben felvettem a fejhallgatómat (?) Meghallottam az első gitár húrt. Alig vártam, hogy végre bele kezdhessek soraimba.

~ Love has always made a fool of me

   I was young and he was wild and free
   Said he’d be the one to help me see ~

Minden erőmet beleadtam, amit csak tudtam. Minden egyes sor után úgy éreztem, hogy egyre jobb és jobb leszek. Élveztem. Egyszerűen felül múlhatatlan érzés, mikor eléneklem a következő slágeremet. Igaz, ez csak a második dalom, de akkor is fantasztikus. Levettem az egyik fülest, hogy halljam a hangomat is. Így könnyebb énekelni, hogy tudod milyen a hangod.Amint végeztem az utolsó soromat, meg hallottam az utolsó akkordokat is. Jake-re néztem, hogy milyen lett. Jake tapsolt aztán a többiek is. Mondott valamit, de én nem értettem. Végül  megkérdeztem őket, hogy: - Na, milyen lett? Megdicsértek, hogy fantasztikus voltam és milyen átéléssel énekeltem. Örültem, hogy elég jó lett nekik, mert szerintem is jó lett. A debütáló albumomra -ami hihetetlen, hogy már albumom lesz - felvettünk még 3 dalt. A két dal az átdolgozás volt, amit még az X-faktorba énekeltem. Egy pedig egy saját, kicsit pop-rockos dal volt. Imádtam mindegyiket, ha a rajongók kérdeznének, hogy melyik a kedvenc dalom az albumról én nem tudnák dönteni. Inspirálóak a dalok, komolyan. Jake mondta, hogy ebéd szünet van. Végre, már éhes voltam. Ezért le is mentem a büféshez, most valahogy nem volt kedvem elmenni egy kajáldában. Az túl messze volt, most csak ülni akartam a pihe-puha bőr kanapén. Gyorsan vettem két hamburgert és egy kólát. Szaladtam a lift után, hogy utol érjem. Nem volt igazán jó ötlet hisz kaja volt a kezemben, de ez most nem nagyon izgatott. Pont csukódott volna be az ajtó, de egy szőke srác kinyitotta nekem. Huh, megúsztam a várakozást, na és az ebédem is megmenekült.
- Ja köszi, hogy kinyitottad a lift ajtót. - kifújtam a levegőt.
- Ugyan nincs mit. - mosolyogva mondta. -Tudom, milyen érzés ha pont az orrodra csapják és meg kell várnod míg fel megy a huszadik emeletre aztán vissza. És arra már egy csomó ember itt van.
- Áhh, tudom az milyen érzés, amilyen szerencsés vagyok velem mindig ez történik. - nevettem el magam az utolsó szavakra. Mosolya elképesztően cuki volt. Bár sokkal idősebb volt nálam olyan 20 éves lehetett talán.
-Ja, amúgy hanyadik emeletre mész? - kérdeztem.
- Ohh, itt állunk vagy két perce és nem mentünk fel. Hopsz. A tizedikre. - mondta
- Én is. -mondtam vidáman.
Láttam a srác is kaját vett. mondjuk sokkal többet mint én vagy 4 hamburger volt nála.  Kiszálltunk és ellenkező irányba elindultunk. Visszanéztem a srácra és küldtem egy mosolyt. Bementem a stúdióba és pihentem. Már lassan a fél szendvicsnél tartottam amikor ismerős hang illetve zenét hallottam. Nem tudom ki vagy kik voltak de nagyon ismerős volt. Ezért el is indultam a hangok irányában. Magabiztosan lépkedtem és egyre csak világosabbá vált, hogy ez nem egy hanem több srác hangja. Nevetgéltek, azután elkezdték végre -azt hiszem - a munkát. Bele kezdett az egyik srác a soraiba aztán váltotta át a másik és így folytatódott. Nagyon tetszett a dal, pörgős volt pont az én stílusom volt. Amint láttam, hogy az én stúdiómból vagyis a 206. teremből jött egyből felfigyeltem. Vajon kik lehetnek azok, és miért pont az én stúdiómba kell felvenni a dalukat? Benyitottam szerencsére senki sem figyelt fel rám. Tovább léptem pár lépést, hogy tisztán lássam őket. 5 srác volt. De az egyik ismerős volt a liftes srác volt. Ő is énekel? Tudtam, hogy ismerős a hangja. Véget ért a dal, mind az öten egyszerre kérdezték, na jó lett? Stáb mondta, hogy jó lett. Csak egy kérdésem lenne Jake felé, csak egy. Mi a fenét keresnek ezek a srácok itt, És miért veszik fel -gondolom- az új dalukat? Hirtelen féltékeny lettem, de fogalmam sincs, hogy mire. Gyorsan el hessegettem ezeket a gondolatokat. Ki jött az öt srác, a stáb bemutatta őket, hogy kik. Ők a One Direction és az új dalukat veszik most fel. - És miért pont ebbe a stúdióba? - kérdeztem kíváncsian.
- Paul, a menedzserünk most nem ér rá. És itt kell felvennünk, a menedzsmentünk mondta. - mondta a szöszi srác.
- Áh, értem. Az csúcs. - mosolyogtam. - Ja én Stella vagyok amúgy. - mutatkoztam be.
- Harry. -mondta a göndör hajú srác, akin jó sok tetoválás ékesíti a testét.
A többiek is bemutatkoztak, rá jöttem, hogy Niall-nek hívják a liftes fiút. De jó én elneveztem magamba őt. Azután eszembe jutottak a dalaik a One Thing -től a One Way Or Another -ig. Tudtam már kik ők. Kedveltem a zenéiket. Nagyon pörgős, és rádaásul aranyosak is. Olyan 10-15 percet még beszélgettünk és megismertem aránylag a srácokat. Nagyon rendesek és arany szívük van. Viszont megéheztem, ezt a hasam korgása jelezte is. Arra eszméltem fel, hogy eltűntek mellőlem a fiúk. Ezzel most nem törődtem és inkább mentem enni. Gyorsan lementem és fölhoztam megint a legegészségesebb kaját, amikor rájöttem hogy az előző adag kaját sem ettem meg. Hát igen ez az én formám. Mindegy. Majd megeszem max később, vagy a kukába landol. Leültem és bekapcsoltam a rádiót. Egy srác dúdolására lettem figyelmes. Egyre hangosabb volt és már csak azt vettem észre, hogy a szőke srác vagyis a 'liftes fiú' itt áll az ajtónál és engem néz gyönyörű szép tenger kék szempárjával.
-Szia, nem zavarok? - kérdezte és közben bejött.
-Szia megint! Ugyan miért zavarnál? Gyere be, nyugodtan. - mondtam és közben megtöröltem a számat. Niall elnevette magát, nem tudom mi volt olyan vicces, talán az, hogy úgy köszöntem, hogy 'Szia megint' , de nagyon aranyos nevetett.
- Nem akarsz leülni? - kérdeztem és közben újra bele haraptam a szendvicsembe. - Ööö, esetleg nem kérsz Hamburger-t? Nem rég vettem egy újabb adagot, de aztán rájöttem, hogy még az előzőt sem ettem meg. -nevettem el magamat.
- Hát, rendben, ne hogy kárba vesszen az étel! - mondta és közben el is vett 2 Hamburger-t.
-Igen, a kaja a legfontosabb az életbe! - nevettem el megint magamat. Olyan fél óra alatt elpusztítottuk azt a rengeteg kaját. Közben rengeteget nevettünk és megismertem az igazi Niall Horan-t. Nagyon rendes és kedves srác, na meg imád kajálni amit szint úgy én is.

Prólogus

Reggel szokás szerint 8 órakor csöngött az ébresztőm. Most sem volt másképpen, mint ráütöttem egyet kikapcsolás jeleként. Kikúsztam az ágyból és elhúztam a függönyt, égette a szememet a hirtelen fényáradat. Pedig még csak nem is sütött a nap. Elindultam a konyha felé, hogy reggelit csináljak. Amióta jelentkeztem az X-faktorba azóta indult be anyuék ingatlan irodája, így folyton csak utazgatnak és sosem látom őket. Hetente egyszer talán, de csak pár órára. Persze a bátyáim sem érnek rá. Eléggé mondhatni elfoglalt család vagyunk. A két 20 éves bátyám egy pékséget vezetnek, ami nekem tök jó, mert kapok ingyen sütit. Elő vettem egy tálkát és öntöttem bele müzlit. Közben elővettem a tejet is jól meglocsoltam, hogy már ki is ömlött belőle. Igen, ilyen az én formám. Leültem és megettem a reggelit. Annyira boldog vagyok, hogy nem kell iskolába járnom, így legalább 1 órával tovább aludhatok. Az X-faktor abba is jó volt, igaz nem nyertem meg de egy menedzsment leszerzőtette engem, hogy én még sokra vihettem. Amikor 4. helyezettként kiestem teljesen összetörtem. Nem lehetett ennyi, mondtam magamban nem akarok megint a szürke világomban élni. Énekelni akarok. Véget ért az X-faktor elmentünk egy 2 hetes turnéra. Nagyon élveztem egyszerűen király volt. Azon a  héten azt hiszem szerda lehetett mikor kopogtattak. Egy egész stáb volt. Így hát Jake Stew lett a menedzserem. Nagyon jó fej és tudja, hogy mi kell hogy híres legyek. Igaz nagyon kemény szokott lenni a hangpróbán de mindig mondja, : - A te érdekedben, én tudom, hogy mi a jó neked. És ez kell. Általában mindig ezt mondja, főleg akkor amikor olyan ruhát kell felvennem egy kibeszélő show-ba, hogy az valami borzasztó. De, én nem öltözök pláza cicának. Igen szerettem a torna csukát szoktam melegítőben sétálni, és akkor mi van?! Én ez vagyok, fogadjanak el így. Imádom amikor ezzel csesztet Jake. Jó, azért én is szerettem a csajos ruhákat, nem vagyok valami fiúsan öltözködő. Sem stréber, hanem egy átlagos lány akinek valóra vált az álma- ez a tökéletes szó rá. Gondolat menetemet a telefon zavarta meg, valaki hívott. Jake- ez volt rá írva.

- Szia Jake! - szólaltam bele.

- Szia Stella, na szóval nem kertelek a mai hangpróba lefújva, el kell mennem egy ügynökséghez aztán egy tárgyalást is el kell végeznem - nem hagytam, hogy befejezze, mert tudtam az vagy fél óra mire elmondja. -Szóval ma szabadnapom van? - kérdeztem ugrándozva.

-Igen, viszont holnap gyere szokásos időre. - mondta Jake.

- Rendben, persze, köszi!! - mondtam vidáman.

-Szia! -Szia! - elköszöntünk egymástól.

Remek egy szabadnapom van végre! Majd kirobbantam örömömből, mikor rájöttem arra, hogy egyáltalán mit csináljak?! Úgy döntöttem, hogy vissza alszok. A müzlis tálat bedobtam a mosogatóba, és föl mentem a szobámba. Először is gyorsan elővettem a laptopomat. Megnéztem a twiterremet. Már több mint 2 millió Steller-em van, vagyis rajongóm. Ez olyan csúcs! Olyan kedvesek a rajongók. Lassan fél éve vagyok fenn, az úgy mond hírességek közt. Csináltunk is már 1 videó klipet ami igazából az X-faktorról szólt. Egy pörgős szám volt, nagyon imádtam. Ki írtam twiterre:

- Köszönöm nektek skacok, már 2 millió követőm van!! xx

Írtam még egyet pár perc múlva.

- Na kikapott szabadnapot ma? Jake nem ér rá szóval nekem van egy szabadnapom. Juhéé :D - pötyögtem be a tweetemet. Kaptam is már rá pár üzenetet, viszont nem volt kedvem megnézni, aludni akartam. Odébb tettem a laptopot és már el is aludtam.

***

Csöngettek. Ásítottam egy nagyot, rá néztem az órára és 14 óra volt. Remek elalszom az egész szabadnapomat. Viszont sejtettem ki volt az, de vajon honnan tudta, hogy itthon vagyok? Levánszorogtam és kinyitottam az ajtót. Réka egyből rám ugrott. Tudtam, hogy ő az. - Szia! - köszöntem boldogan.

- Rég találkoztunk, az egy dolog, hogy mindennap beszélünk telón. - mondtam vidáman és közben be mentünk a lakásba.

-De honnan tudtad, hogy szabadnapom van? - kérdeztem kíváncsian.

- Hát, nem te tweetelted ki úgy 8 óra körül? Vagy nem te voltál? - kérdezte és közben elnevette a végét.

-Ja, tényleg.- mondtam, mint egy hülye.

- És mit csináltatok ma? - kérdeztem.

-Nagyon unalmas volt. Beszéltünk még a mai és az elmúlt napokról, hogy mi is történt velünk. Főztem egy finom ebédnek valót. Meg is ettük Rékával, közben nagyon sokat hülyéskedtünk. 15 óra lehetett kb. Rájöttem, hogy el kéne mennünk a bátyáimhoz.

- Réka, elmegyünk Drake-hez és David-hoz?? - kérdeztem.

- De, elmehetünk. Bírom a tesóidat, nagyon jó fejek. De azért átöltözöl, ugye? - viccelődött.

- Nem, majd ebbe a szép kis köntös izébe fogok menni.- nevettem el magamat. - Az elég vicces lenne, holnap pedig a címlapokon látnám : " Stella, aki pizsamában ment ki az utcában! " - macska körmöztem. Hát, elnevettük magunkat, nagyon vicces lenne.

- 15 perc és kész leszek. -mondtam.

Megmostam az arcomat, tettem rá egy kis sminket, ami igazából szempillaspirálból és szemtusból állt. Felvettem a kedvenc Leggingemet, ami zöld és kék mintás volt. Egy mintás trikót, és végezettül egy narancs topánkát. Megfésülködtem, most nem göndörítettem be, semmit sem csináltam a félhosszú ombre hajammal. Pont jókor jött be Réka, mert készen voltam.

-Készen vagyok! - ordítottam neki, pedig itt volt 1 méterre. De szerettem ezt csinálni, hülyülni.

-Látom! - ő is ordított. A vége ennek csak az lett, hogy bele estem az ágyamban és sírásig nevettem magamat. Aztán nagy nehezen abbahagytam és rámosolyogtam Rékára, hogy indulhatunk. Fogtunk egy taxit, és meg mondtam a pontos címet. Nem volt több, mint 15 perc és ott is voltunk. Kiszálltunk, megköszöntem a taxi sofőrnek a fuvart, és oda adtam a pénzt neki. Adtam borravalót is, hisz megtehettem a kicsit túlköltekezést. Kinyitottuk az ajtót, és köszöntünk azonnal megláttam a két tesómat.

-Sziasztok! - szaladtam oda, és megöleltem mind a kettőjüket. - Jó látni titeket! -mondtam boldogan, hisz rég láttam őket.

-Szia húgi! Na, hogy hogy itt vagy? - kérdeztem Drake.

-Utálom, ha így szólítasz, tudod jól. Gondoltam benézzünk, mert látni akartalak titeket.-mosolyogtam továbbra is.

- De hisz az vagy húgi! - jött David is . - Na kértek valami sütit? - kérdezte. Imádom ha megkérdezi ezt, még szép, hogy kell. Isteni sütiket készítenek.

-Igen! - ordítottam megint.

-Oké, akkor hozzunk, várj.- mondták mindketten és eltűntek.

- Komolyan néha nem ijesztő, hogy egyszerre mondanak mindent? - kérdeztem komolyan Rékától.

- De az is, de hisz ikrek az nem csoda, szerintem...

-Jó, igaz. - ez ám értelmes beszélgetés volt tőlünk. Visszajöttek az én ikertestvéreim és hozták is az édességet. -Köszi! - mondtam és nyomtam egy puszit az arcukra.

Kevesebb, mint 10 perc múlva el is indultunk haza. Megint fogtunk egy taxit, és már otthon is voltunk.

-Arra gondoltam elmehetnénk egy étterembe. - hoztam fel egy ötletet.

- Remek ötlet! Amúgy is éhes vagyok! Ajj, de megint te fizetnél, ugye?

- Igen, én fizetnék, mint mindig. Tudod, hogy ez nekem nem gond. - biztattam.

- Jól van.- és megöleltük egymást.

- Na, szóval milyen étterembe menjünk, előkelő vagy egy Nando's ?? - kérdeztem, mondjuk tudom, hogy melyiket válassza de mindig megkérdezzem a vicc kedvéért.

-Ajj, Stella. Tudod, te hogy melyikre gondolok! - mondta komolyan.

-Jól van, na akkor induljunk.

Megérkeztünk egyik kedvenc éttermembe a Nando's-ba. Igazából nem tudom mi annyira jó ebben az étteremben. Talán a csirkéjük. Az a kedvencem. Rendeltünk magunknak, közben beszélgettünk gyorsan eltelt az idő. Aztán, csak azt vettem észre, hogy egy csapat nálam idősebb lányok ide jönnek és csak mosolyognak rám. Fura volt, vagy inkább ijesztő, nem tudtam mit akarnak.

-Szia Stella! - köszöntek egyszerre. - Nagyon szeretünk, kérhetnénk egy fényképet? - kérdezte az egyik. Annyira még nem vagyok híres, de annyira jó amikor fényképet kérnek tőlem. Olyan jó érzés, hogy szeretika  dalaimat. Amit csinálok.

- Sziasztok! Persze, örömmel csinálok képet veletek! - azzal fel is álltam.

Egy olyan 20 perc volt, és elintéztem a fényképeket autogramokat. Visszamentünk a lakásba. Azon gondolkoztam tarthatnék egy twit-camot Rékával. Mindig együtt hülyéskedünk, szóval miért ne?! Sokkal bulisabb két emberrel csinálni, mint egy magad.

- Twit-cam, Réka be ne vagy? Úgy is csináltuk már többször, és még csak 20 óra. -mondtam az érveket.

- Hát, nem is tudom,még tanulnom is kellene. Na, jó legyen.

-Éljen! Köszi! - mondtam neki. - Na ki írom twiterre, hogy tegyenek fel kérdéseket.

- Hello skacok! Ma egy csajos nap volt Rékával, így hát estére tervezünk egy camot. Kérdezzetek minket!- írtam ki. 20 perc múlva már készen álltunk elültünk az ágyamra, és mehetett is. Köszöntük a szokásos módon: Hello, én vagyok Stella, és én pedig Réka. Únd ez a twit-camunk! Igen, nagyon hatásos kis szöveg. Válaszoltunk sok rajongó kérdéseire, és hülyültünk sokat. Aki nem ismer engem azt hinné, hogy hülyék vagyunk, viszont aki ismer az tudja, hogy még hülyébbek vagyunk. Mit vártok két 16 éves lánytól, hülyék vagyunk és kész. Már esteledett, kint nagyon sötét volt, befejeztük a camot, és el is ment Réka. Milyen rossz neki még tanulnia kell nekem meg ne. Mázlistának, érzem magamat, mert azt csinálom amit szerettek. Nem vacsoráztam hanem egyből mentem aludni.